Tanulói idézetek a János vitéz előadásról

Petőfi Sándor: János vitéz
ferencvárosi iskolások előadásában
részt vettek iskolánk 5.a osztályos tanulói, akik az 1-4. részt adták elő, Falusi jelenet címmel.

Erről az ötödikes diákok fogalmazásban számoltak be.

Íme néhány idézet:

„A János vitéz előadása”

„A János vitéz darabjáról fogok mesélni.
Amikor az osztályteremben ült mindenki, Gabi néni bejelentette, hogy az FMK meghívott minket, hogy adjuk elő az első négy részt a János vitézből. Mindenkinek tetszett az ötlet. Azon a héten kiosztottuk a szerepeket és a szöveget. Az osztályban mindenki elkezdte tanulni a szerepét. Pár héttel később próbáltunk. Teltek-múltak a napok, elérkezett az előadás napja. Mindenki nagyon izgult. Meghívtuk a tanárokat és köszöntöttük őket. Aztán elkezdődött a darab.
Mindenkinek nagyon tetszett. Én nagyon élveztem.”

Hegyesi Vivien (Iluska)

„A János vitéz előkészületei”

„Én, mint Jancsi, nagyon vártam az előadást.
Sokat készültünk Sándor Gabi nénivel és Bódy Kriszta nénivel, hogy a színpadon beállítsuk a szereplőket. Lázár Balázs bácsi, a főrendező és Szabó-Gyenes Szilvi néni segített ebben nekünk. Nagyon sokat próbáltunk, és összeállt az egész. Eljött a fellépések napja. Az előadások nagyon jól sikerültek, még a tapsrend is. Vasárnap volt az ajándékosztás és a vendéglátás.
Nekem nagyon tetszett az egész.”

Csordás Patrik (Kukoricza Jancsi)

„János vitéz a mostoha szemszögéből”

„Na, szóval, van egy árva gyermek, akit a kukoricásban találtak, és innen nevezték Kukoricza Jancsinak. Jancsi, ahogy növekedett, egyre szemtelenebb. Sajnos ez a kukoricahuszár bukik a mostohalányomra, Iluskára, aki nem különben szereti őt.
Egyik nap, amikor kiküldtem Ilust mosni, akkor is Jancsival töltötte az értékes idejét. Aznap kimentem, jól megfenyegettem, de vissza is kaptam Jancsitól. Utána meghallottam, hogy mostohaapja kitagadta a nyáj felének elhagyása miatt. Erre egy kis időre meghalt Iluska Jancsi miatt, meg a falusiak szerint miattam. Legközelebb János vitéz néven találkozhattam volt lányom szerelmével, mikor a többi boszorkánnyal gyűlést tartottunk Sötétség országában. Egyszer csak megjelent az óriásaival. Szépen lassan végzett az összes boszorkánnyal. Végül velem is.
Így lett vége szegény nyomorúságos életemnek.”

Szalkai Viktória (gonosz mostoha)

„A János vitéz előadás”

„Pénteken, az első előadási napon izgultunk.
Az iskolából elindultunk az FMK-ba. Felmentünk a tárolóba lehozni a jelmezeket, hogy átvegyük a ruhánkat. Az előadás előtt volt egy főpróba. Vége lett a főpróbának. Tíz perc szünet. Kezdett megtelni a színház. Elkezdődött az előadás. Bálinttal bementünk. Mozgattuk a patakot…
Visszamentünk az iskolába nagy élménnyel.”

Farkas Ádám (bárány)

„A János vitéz 1-4. rész”

„Az én szemszögemből az előadás jó. Bárányként úgy gondolom, hogy én is és a többi bárány is élvezte, hogy a színpadon figyelnek ránk és a főszereplőkre.
Szerepemben első dolog az, hogy virágokat szórok Jancsi köré. Utána legelek, sétálok négykézláb. Aztán bejön a mostoha. A banya leszidja a lányát. Utána a bárányok is félig elvesznek. Én már végeztem, és fel kellett mennem az öltözőbe.
A végén vissza kellett menni, hogy meghajoljunk.”

Horváth Adél (bárány)

„Felkészülés a János vitézre”

„Én, mint Petőfi Sándor, sokat kellett tanulnom, de megérte.
Rengeteget próbáltunk, hogy mindenkinek menjen a szövege. Sándor Gabi nénivel és Bódy Kriszta nénivel próbáltunk. Az első színházi próbán még nem ment mindenkinek a szövege. Szerintem jól összeraktuk ezt az első négy részt. Az előadáson már mindenkinek jól ment a szövege.
Minden tanár, aki megnézett minket, megdicsért.
A többiek előadása is tetszett.”

Jelitai Tibor (Petőfi Sándor)

„Az osztály és a János vitéz”

„Az osztály egy előadást készített a János vitéz 1-4. részéből. A többi részt más iskolák adták elő. Három napon keresztül kellett előadni az egész költeményt. Az osztályban sokan izgultak, de voltak, akik nem. Pénteken, az előadás napján gyülekeztünk, majd elindultunk az FMK-ba. Tartottunk egy utolsó próbát, majd a lovak közé csaptunk. Amint a nézőtér megtelt, a főrendező, Balázs bácsi és az alpolgármester beszédet tartott. A beszédek után elkezdődött az előadás. Amint az én részem jött, ránéztem a tömegre, és azt gondoltam, hogy ez is csak egy próba.
Számomra jobb lett, mint vártam. Egymás után vonultak be ritmusos zenére az osztályok.
Mind a három nap jól telt el, és még a családom is megnézte az előadást, nekik is tetszett.”

Kovács Bálint (bárány)

„A színészek”

„Decemberben kezdődött. Először megkaptuk a szöveget.
Sok idő telt el a díszlettervezéssel, a ruhák elkészítésével, ki, mikor és hol jön be…
Nem kevés órán olvastuk össze, később mondtuk fel fejből a szöveget. A téli szünet előtt próbáltunk először. A szünetben is tanultuk a szöveget. Vége lett a szünetnek, újra próbák tömkelege. Volt összpróba. Majd eljött az utolsó próba és a három éles előadás.
Szerintem nagyon jól szerepeltünk! Jól éreztem magam!”

Kovács Nándor (bárány)

„A János vitéz szereplői voltunk”

„Egyszer felléptünk az FMK-ban. Előadtuk a János vitézt. Mindenki kapott szerepet…
A pulikutyák Imi és én voltunk. Nagyon izgultam, de nagyon jó volt. Két copfba volt kötve a hajam. Feketében voltam, és az arcom is ki volt sminkelve. A bárányok bárányos ruhában voltak, és ők is ki voltak festve. A lényeg, hogy jól éreztem magam, szerintem nagyon jó volt.”

Rekenyi Annamária (pulikutya)

„Az előadás”

„ Az osztállyal a János vitéz 1-4. részét adtuk elő az FMK-ban. Én egy pulikutya voltam…
Nagyon jó volt. Mindenkinek volt jelmeze, ki is festettek bennünket…
Több iskola is versenyzett egymással. Végül nem értünk el helyezést, de jó volt minden.
A végén volt egy bankett, ahol megünnepeltük az előadásokat.”

Gulyás Imre (pulikutya)

„A János vitéz előadása”

„Az osztály az FMK-ban nagy előadásra készült. A János vitézt fogjuk előadni.
Rengeteget készültünk, és végre előadtuk. Már nagyon várták a nézők. Elkezdődött az előadás.
Én bárány voltam. Volt 1,5 versszakom, ami soknak számít. Elmondtuk a szövegünket. Mind felmentünk az öltözőbe, és csak a finálékor mentünk le.
A finálé nagyon jó volt. Buliztunk, táncoltunk és meghajoltunk. Az igazgató úr is megdicsért minket.”

Vargha Olivér (bárány)

„János vitéz szereplői voltunk”

„ Én bárány voltam, sok bárány volt.
Nekünk volt élőzene is, én gitároztam, de végül nem én gitároztam, hanem furulyáztak.
Sok volt a szenvedés a jelmezekkel, nekem a gitárral. Az előadást felvette a tévé. Amikor megjött a mostoha, nevettek, én meg összezavarodtam elsőre, máskor már nem. Miután leszerepeltünk, egy óráig az öltözőben voltunk. Vasárnap fogadás volt, ettünk-ittunk. Sajnos nem értünk el helyezést, de akkor is jó volt.
Örültem, hogy felléphettem. Anyu meg apu büszkék voltak rám.”

Stark Márk (bárány)

„A Nap”

„Decemberben megkaptuk a szerepeket. Én lettem a Nap, és örültem neki.
Decemberben és januárban jó sokat próbáltunk. Ez azért jó, mert így könnyen belejöttünk a dologba. Később már az FMK-ban próbáltunk. Én kimondottan kedveltem, mert más sulikból való előadásokat is megnézhettem. Mindenki nagyon kitett magáért. Január 22-én, pénteken adtuk elő először, és sikeresek voltunk. Így történt szombaton és vasárnap is. Iszonyúan élveztem, el se tudom szavakkal mondani, hogy mennyire. Nekem ez az előadás megtisztelő volt. Remélem lesz még ilyen.”

Surtya Dániel (a Nap)

A teljes előadásról készült felvétel megtekinthető: